Forrás: Eckhart Tolle – A Most hatalma a gyakorlatban

Gondolatok megfigyelése

Figyelj minél gyakrabban a fejedben szóló hangra! Szentelj különös figyelmet azoknak az ismétlődő gondolatmintáknak, amelyek régi lemezekként tán már évek óta újra és újra lejátszásra kerülnek!
A hangra figyelve legyél pártatlan! Más szóval: ne ítélkezz. Ne értékeld, és ne ítéld el, amit hallasz, mert ha így teszel, akkor valójában ugyanazt a hangot engedted vissza a hátsó ajtón. Hamarosan fölismered: „A hang ott van, míg én itt vagyok, hallgatva és figyelve őt.” Ez az „én vagyok”- fölismerés, saját jelenléted érzékelése már nem gondolat. Ez az elmén túlról érkezik.
Amikor tehát egy gondolatra figyelsz, akkor nemcsak a gondolatnak vagy tudatában, hanem a gondolat tanújaként önmagadnak is. A képbe így a tudatosságnak egy új dimenziója lép be.
A gondolatra figyelve, egyfajta tudatos jelenlétet érzel – mélyebb énedet – mintegy a gondolat mögött.
A gondolat ekkor elveszíti fölötted hatalmát, s gyorsan elül, mert már nem adsz energiát az elmének azzal, hogy azonosulsz vele. Így kezdhetsz el véget vetni az önkéntelen, kényszeres gondolkodásnak.
Amikor a gondolat elül, szakadást – egy „elme nélküli” hézagot – tapasztalsz meg az elme folytonos gondolatáramában. Ezek a hézagok vagy rések eleinte rövidek, talán csak néhány másodpercesek, ám fokozatosan egyre hosszabbá válnak. A hézagok idején egyfajta csöndet, nyugalmat és békét érzel. Így kezded el megérezni a Léttel való egység természetes állapotát, amelyet az elme általában eltakar.

Érzelmek megfigyelése

Ha kevéssé érzed érzelmeidet, kezdd azzal, hogy figyelmedet tested belső energiamezejére összpontosítod. Érezd a testedet belülről. Ennek hatására érzelmeiddel is kapcsolatba kerülsz.
Ha igazán meg akarod ismerni az elmédet, akkor – mivel a test mindig hűen tükrözi azt – vedd szemügyre érzelmedet, illetve még inkább: érezd azt a testedben!
Egy érzelem ily módon történő megfigyelése lényegében ugyanolyan, mint egy gondolat megfigyelése, amely folyamatot már ismertettem. Az egyetlen különbség, hogy a gondolat a fejedben fészkel, az érzelem – erős fizikai komponense miatt – elsősorban a testben érezhető. Ezt követően már hagyhatod, hogy az érzelem ott legyen, anélkül hogy irányítana téged. Így már nem vagy az érzelem; a szemlélő vagy, a figyelő jelenlét.

Tedd szokásoddá… hogy megkérdezd magadtól:

„Mi zajlik bennem ebben a pillanatban?” Ez a kérdés a megfelelő irányba fog elindítani. De ne elemezz, csak figyelj! Irányítsd figyelmedet befelé! Érezd az érzelem energiáját!
Ha nem találsz érzelmet, irányítsd figyelmedet a test energiamezejében még mélyebbre! Ez a belépés a Létbe.

Tudattalan minták megfigyelése

Vedd észre a benned esetleg felbukkanó védekező kényszer bármilyen formáját! Ez esetben vajon mit védesz? Egy illuzórikus identitást, az elmédben lévő képet, egy fiktív lényt. Azáltal, hogy ezt a mintát tudatossá teszed, hogy tanúként megfigyeled, megszünteted a vele való azonosulást. Tudatosságod fényében a tudattalan minta így már gyorsan szertefoszlik. Ezzel véget ér minden vita és hatalmi játék, amely roppant mértékben rombolja az emberi kapcsolatokat. A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyöngeség. Az igazi erő bensődben található, és az most is elérhető számodra.

Figyeld meg mentális és érzelmi állapotodat!

Tedd szokásoddá, hogy megfigyeld mentális és érzelmi állapotodat!
Érdemes gyakran megkérdezni magadtól: „Nyugalmat érzek-e ebben a pillanatban?” Vagy megkérdezheted: „Mi zajlik most bennem?”
Legalább annyira érdekeljenek a belső történések, mint a külsők. Ha belső világodat rendbe teszed, a külső is egyenesbe kerül. Az elsődleges valóság belül, a másodlagos kívül található.
Ne válaszolj ezekre a kérdésekre azonnal! Irányítsd figyelmedet befelé! Nézz magadba!
Milyen gondolatokat produkál az elméd?
Mit érzel?
Irányítsd figyelmedet a testedre! Érzel-e bármilyen feszültséget?
Ha kisfokú nyugtalanságot, „háttérzajt” tapasztalsz, nézd meg, hogyan kerülöd el, hogyan tagadod meg az életet, hogyan állsz neki ellen – a most elutasításával!